2009. április 17., péntek

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (7)




A HALLGATÁS MŰVÉSZETE

"Rabban Gamliél mondotta: tégy szert egy tanítómesterre, légy azon, hogy meg szabadulj a kétségektől, és ne tizedelj szemmérték szerint."

"A fia, Simon, mondotta: egész életemben bölcsek között nevelkedtem, és nem találtam jobbat, üdvösebbet a hallgatásnál. Nem az elmélet fontos, hanem a gyakorlat, a cselekvés, és aki szót szaporít, az hibát követ el."
(Atyák 1, 16-17)

Rabban Gamliél, az "Öreg", Hillél fiának, Simonnak a fia volt. A Szentély fennállásának utolsó évtizedeiben ő volt a Synhedrion elnöke, és az első, kinek nevéhez a Rabban (Tanítómesterünk) titulust csatolták.

Az ő esetében a Misna már nem mondja ki, hogy "átvette a Tant", mert addigra annyira elharapództak - a Hillél és Sámmáj tanítványai között - a viták, hogy többé nem lehetett egységes Tóráról beszélni. "Amikor elszaporodtak Hillél és Sámmáj tanítványai, akik nem rendelkeztek mestereik jó tulajdonságaival, és a vitát a vita kedvéért folytatták, olyan helyzet alakult ki, mintha két Tóra lenne és nem egy" - állapítja meg keserűen a Talmud.

Rabban Gamliél a második Szentély pusztulása előtti zavaros időben egyedül töltötte be mind a Synhedrion elnökének, mind a Bét Din, a Felsőbíróság elnökének tisztét. Ebben a helyzetben válik érthetővé mondása, hogy "szabadulj a kétségektől": azaz ne engedjék, hogy a bizonytalanság - mely egy nyugtalan, háborús időszakban igencsak érthető - eluralkodjon rajtuk.

A "ne tizedelj szemmérték szerint" mondás arra utal, hogy Gamliél a törvény pontos betartása mellett kardoskodott. (Itt a tized a termésbó1 a szegényeknek adott tizedre utal, mely csak akkor számít micvének, ha az se nem több, se nem kevesebb.)

"Tégy szert egy tanítómesterre!" A haszid rebbék mottónak választották Gamliél ezen szavait, s úgy értelmezték, hogy az embernek legyen egy szellemi irányítója, rebbéje, akitől nemcsak azt tanulja meg, hogyan kell a micvákat betartani, hanem a helyes viselkedési normákat is elsajátíthatja tőle. "Az ember kétségeit afelett, hogy mi a helyes és mi a helytelen; mi a lényeges és mi a felesleges, hogyan lehet kivédeni a Rossz Ösztönt, amely azt hiteti el az emberrel, hogy a rossz a jó, és a jó a rossz - minderre választ kaphat az ember a mesterétől." (Az ozsorovi rebbe).

Rabbi Nátán "Ávot"jában Gamliél nemcsak mester, hanem jó barát"szerzésére" is buzdít. "A mestert arra, hogy bölcsességet less el tőle, a barátot meg arra, hogy együtt tanulj vele."

* * *

Rabban Gamliél kb. húsz évvel a Szentély pusztulása előtt halt meg. Fia, Rabban Simon ben Gamliél került a helyére, aki a nagy Felkelés idején amikor a szadduceusok vezette államtanács megpróbálta lerázni Róma igáját - látta el a Synhedrion elnöki tisztét. A felkelést a római prokonzulok kegyetlensége váltotta ki, és az, hogy egyikük bálványképet akart a Szentélyben elhelyezni.
Mind a Talmud, mind a történelmi források egyöntetűen állítják, hogy Simon ellenezte a felkelést, mivel semmi esélyt nem látott a sikerre, s el akarta kerülni a felesleges vérontást. Követelte Joszéf ben Mátitjáhu (a későbbi Josephus Flavius), leváltását Galilea parancsnoki tisztjéről, és fékezni próbálta - sikertelenül- a Jeruzsálemben dúló, pusztító testvérharcot.

Egyes források szerint a felkelés leverése után a rómaiak végezték ki, és így a Tíz Mártír (Ászárá hárugé Málchut) egyike volt. Á. Heimann szerint viszont az egymással vetélkedő zsidó csoportoknak esett áldozatul. Mondásai bölcs államférfira vallanak, aki nehéz időkben a tettek embereként lép fel, aki a gyakorlatot többre tartja az elméletnél, és aki a szócséplést, szószaporítást nemcsak hibának, hanem, ami ennél több: bűnnek tartja.


A hallgatás művészete, vagyis okosan hallgatni - a zsidóság egyik alaptétele.

"Üdvös a hallgatás a bölcseknek, hát még a balgáknak" - olvasható a Talmudban. Ezt a Példabeszédek egyik mondásából származtatják, miszerint:
"A lüke, ha hallgat, okosnak számít".(Péld. 17, 28)

A gyakorlatnak az elmélet elé való helyezése a Tóra parancsolatainál is érvényesül- állítja Bartinorá. A jutalom nem prédikációért jár, hanem tettekért. Aki csak beszél, de nem tesz semmit, avagy "vizet prédikál és bort iszik" - az jobban tenné, ha hallgatna.

A fentebb említett ozsorovi rebbe a hallgatás kapcsán fontosnak tartja, hogy az embernek legyen mestere, aki megtanítja, mikor kell hallgatni. A csortkovi rebbe szerint "az ember soha nem fárad bele a hallgatásba". A Chidá (Azouláj rabbi) azt állítja, hogy az önsanyargatás és böjtök helyett - amit sokan azért vállalnak magukra, hogy ezáltal nyerjenek megbocsájtást vétkeikért - sokkal jobb hallgatni.

A Cháféc Hájjim azt vallja, önkéntes böjt vállalása helyett tartózkodjék a beszédtől. A regensburgi Jehuda, a Haszid, azt mondotta: "Ha beszélek, megbánom, amit mondtam. Ha hallgatok, nincs mit megbánnom. Amíg nem szóltam, ura vagyok a szavaimnak. Mihelyt szólottam, a szavak uralkodnak felettem."

Maimonides és Rabbénu Jóna egyaránt hangoztatták, hogy még a Tóra esetében is üdvös a kevés, de megalapozott beszéd. (Májjánot Hánecách)

A VILÁG LÉTJOGOSULTSÁGÁNAK ALAPJA

"Rabban Simon ben Gamliél mondotta: három dolgon áll a világ: az igazságon, a jogon és a békességen, ahogy az írva vagyon. " (Zechárjá 8,17) "Igazságot, jogot és békességet bíráskodjatok lakhelyeiteken." (Ávot,1,18).

Ez a Simon, az előző Misnában emIített Simonnak az unokája, a javnei Rabban Gamliél fia, és a híres Jehuda, a Fejedelem (Hánászi) édesapja.
A Bár-Kochba felkelés leverése után lett a Szinhedrion elnöke, melynek ekkor már nem Jávnéban, hanem a galili Usa városában volt a székhelye. Simon nem vett részt a felkelésben, és nem is támogatta Bár-Kochbát, mint tudós társa, Akiba, akit kegyetlenül megkínoztak és megöltek, hanem elrejtőzött, s ily módon várta ki azt az időt, amikor ismét lehetőség nyílott a szellemi élet felújítására.
Akárcsak apja, Simon is azon volt, hogya Synhedrion tekintélyét fenntartsa, s úgy gondolta, hogy ennek együtt kell járnia az ő magas rangjának tiszteletével. Bevezette azt a szokást, hogy amikor ő belép a Tanházba, mindenkinek fel kell állnia, és csak akkor ülhetnek le, ha ő erre engedélyt ad. Ezt az utasítást anélkül adta ki, hogy erről két helyettesét Nátán és Meir rabbit - előzetesen tájékoztatta volna. Azok persze megorroltak rá, és meg akarták leckéztetni. Ez azonban nem sikerült, sőt mindkét rabbit kizárta Simon a Tanházból.

"Három dolgon áll a világ".

A tizenkét nemzedékkel korábban, a perzsa hódoltság idején élt Simon Hácádik (az Igazságos) a három pillérnek a Tórát, a Munkát és a Jó cselekedeteket tartotta. Ezt Bartinora akként magyarázza, hogy ezeket a Teremtő tekintette alapvetőnek s tartotta fontosnak a világ megteremtésekor. Itt viszont már a világ fennmaradásáról van szó. Igazság, jog és békesség nélkül a világnak nincs létjogosultsága.

Az igazság és a jog, avagy az igazságos ítélkezés szorosan összefüggenek. "Minden bíró, aki igazságosan ítélkezik, mintha a Teremtő társává válna a teremtés munkájában, és olybá veszik neki, mintha az isteni dicsfényt árasztaná Izraelre" - olvasható a Talmudban. (Szanhedrin, 7) A jeruzsálemi Talmud (Táánit, 4,2) ehhez még hozzáteszi, hogy a Simon által említett három alapvető dolog tulajdonképpen egy, hiszen ha igazságosan ítélkezünk, akkor az jogon alapszik, s így magától értetődően békesség lesz az emberek között.

Simon ben Gamliélnek - a jogra vonatkozó - alapelve a mai joggyakorlatra is vonatkoztatható, s a per minden szereplője - bíró, tanú, peres felek - számára figyelmeztetést tartalmaz:
A bíráknak: csakis a jog alapján hozzák meg igazságos ítéleteiket, s ettől el ne tántorodjanak;
A tanúknak: hogy az igazat, csakis az igazat vallják;
A peres feleknek: hogy az ítéletet fogadják el jó szívvel, és béküljenek ki, és az ítélet után ne folytassák a vitákat (Midrás Smuél).


"És a békességen"

Ezalatt sok minden érthető. Belső béke, a népek közötti béke, országon belüli béke.

"...és békét adok országtoknak" - szól az Írás, (3 Mózes, 33), hiszen ennél nincs semmi fontosabb. A Midrás is sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel. Azt mondja, hogy a (belső) béke annyira fontos, hogy ha a zsidók között egység és békesség van, a jó Isten még azt is megbocsájtja a zsidóknak, ha azok nem mindig tartják be a Tóra parancsolatait, s nem alkalmazza velük szemben a Törvény teljes szigorát. (Midát Hádin). Ezzel szemben, ha egyenetlenség uralkodik köztük, még akkor is meglakolnak, ha mindannyian igaz emberek. A második Szentély is azért dőlt romba pedig abban az időben a zsidók a Tórával foglalkoztak, gyakorolták a jótékonyságot, és betartották a vallási parancsokat -, mert oktalan gyűlölködésben éltek. (Talmud, Joma 9)

A TÓRA ÉRDEMESÍTi IZRAELT

Rabbi Chánánjá ben Ákásjá mondja: Az Örökkévaló, neve legyen áldott, érdemesíteni akarta Izraelt, ennélfogva sok Tóra-parancsolatot adott nekik. "Az Örökkévaló kívánta, az Ő igazsága kedvéért, hogy naggyá és diesővé tegye a Tórát" - szól az Írás. (Jesájá, 42,21).
 az idézet a Misna Mákot traktátusának befejező mondata. Miután ez annyira szívhez szólóan hangzik, szokássá vált az Avot minden fejezete után is elmondani (Rási).



"A micvák - parancsolatok - azért adattak, hogy teljesítésük által megnemesítsék az emberiséget." (Vájikrá Rábbá, 13,3; Brésit Rábbá, 44,a;
Tanchuma Smini, 7-8) "Az isteni akarat az, hogy a zsidó minden testrésze és porcikája megnemesedjen, átlényegüljön, és ily módon egyesüljön a Teremtővel. A Tanaita az "érdemesítés" (lözákot) szóval a "megnemesedés"-t (lözákéch) akarja kifejezni, és ezért adott a zsidó népnek sok micvát, mivel minden egyes micvá egy-egy testrészt nemesít meg az emberben. (A néhai lubavitsi rebbe magyarázata az Ávot fejezeteihez, 244. o.)

 

Gamliél ben Simon (a második) - akit a "javnei" előnévvel illettek, és "nagyorrú"-nak csúfoltak - a Hillél nemzetség ötödik tagja volt. Az Atyák traktátusában átugorják őt, így apja, Simon után közvetlenül a fia következik, akit szintén Simonnak hívtak. Mellőzésének okát nem tudjuk. Rabbi Nátán Ávotjában (második verzió, 32. fej.) van egy bekezdés, amit ennek a Gamliélnek tulajdonítanak, és amiben utalás található a vele Jávnében történtekre. (Lásd részletesen N. Kraus: A Talmud bölcsei, 1993.) A fentebb említett bekezdés így szól: "Légy olyan belülről, mint kívülről" (ez Rabban Gamliél egyik gyakran hangoztatott mondása volt). "Ne hagyd, amit elvesztettél (szó szerint: ha lementél - ha letettek -, fogd a magadét), de te se vedd el, ami a társadé." Dinur professzor modern Atyák-magyarázatában e mondásokról azt tartja, hogy mivel azok az említett kellemetlen ügyre emlékeztetnek (amikor Gamliélt detronizálták), ezért inkább kihagyták. (Folyt.köv).

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése