|
HARMADIK FEJEZET
AZ ÁVSÁLOM-LÁZADÁS VISSZHANGJA
|
| "Dávid zsoltára, amint menekült fia, Ávsálom elől.
Örökkévaló, hogy megszaporodtak ellenségeim, mennyien kelnek ellenem! Sokan mondják lelkemről: nem talál segítséget Istenben. (Szelá.) Pedig te vagy védőpajzsom, becsületem, ki felemeli fejemet. Szavaimmal az Örökkévalóhoz fordultam, s ő meg is hallgatott szent hegyéről. Ha lefeküdtem és elalszom, fel is ébredek, mert az Örökké. való támogat. Azért nem félek tízezres tömegtől sem, mely ostrommal vesz körül. Kelj fel, Örökkévaló, segíts meg, Istenem, hisz már arcul verted minden ellenségemet, kitörted a gonoszok fogait. Az Örökkévalótól van a segítség, népeden meg áldásod. (Szelá.)" (Zsolt 3,1-9).
A Zsoltárok harmadik fejezete Dávid lelkiállapotát tükrözi, amikor egyik fia pártot ütött ellene, és a királynak menekülnie kellett fővárosából, Jeruzsálemből, hogy puszta életét mentse a "szépfiú" Ávsálomtól és akarnok híveitől. A lázadás háttere, lefolyása és kimenetele részletesen le van írva Sámuel könyvében (2Sám 15-19) és me1egen ajánljuk olvasóinknak, szakítsanak időt rá, hogy elolvassák a történetet akár héber eredetiben, akár magyar fordításban. A költő - akár maga Dávid, akár valaki más - itt egyes szám első személyben mondja el búját-baját anélkül, hogy részletezné vagy pontosan ismertetné miről, mikor stb. beszél. Ha nem lenne az első bevezető mondat - amit a modern kommentátorok a fejezet címének neveznek -, nem tudnánk, hogy itt a fia elől menekülő Dávidról esik szó. Ebben az esetben a zsoltár egy olyan ember szájába adja mondanivalóját, aki körül van véve ellenséggel, de ő bízik Istenben és hisz abban, hogy segítségével kilábal a bajból.
Dáát Mikrá szerint, abból a kitételből, hogy "mennyien kelnek ellenem" valamint "nem félek tízezres tömegtől", arra lehet következtetni, amit Chusáj tanácsolt a lázadó királyfinak : "Gyűjtsd magadhoz egész Izraelt, Dántól Beér Séváig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok. .. "(uo. 17,11). Az pedig, hogy "nincs menekvése Istenénél, Simi ben-Gérá, a benjámin törzsbeli patricius átkáras reflektál. Ez örömmel vette az Ávsálom lázadás hirét és amikor a menekülö Dávid Bachurimba érkezett, elébe jött Simi, kővel dobálta és becsmérelte, mondván: "Gyere csak, gyere, te vérengző elvetemült ember! Megtorolja rajtad az Örökkévaló Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te király lettél, és odaadta az Örökkévaló a királyságot, fiadnak Ávsálomnak ... !"(uo. 16,7-8)
Mivel ebben a zsoltárban szerepel az a kitétel, hogy "Iefekszem, alszom és felébredek", ennélfogva bevették a zsoltárt a naponta mondott, alvás előtti imába (l. Zsidó Imakönyv, Budapest, 1996. 162. old.).
A zsoltár utolsó mondata - "az Örökkévalónál a segítség, legyen áldásod népeden!", Dáát Mikrá szerint az ősidőkben harci jelszóként szerepelt.
MI A MIZMOR?
Először ebben a fejezetben fordul elő a mizmor kifejezés, a műfaj megjelölésére. Általában zsoltárnak, de van, aki dalnak fordítja. A Zsoltárok könyvében 57 alkalommal fordul elő, csak a fejezetek bevezetőjében, de sem a versek között, sem a Biblia egyéb könyveiben. Ebből az a következtetés vonható le, hogy ez egy speciális műfaj, amely a Thillim zsoltáraira, illetve bizonyos zsoltárokra jellemző. Nem egyértelmű a közös nevező. Egyesek szerint ezek olyan zsoltárok, amelyeket megzenésítettek és úgy adták elő őket a szentélyszolgálat során, különböző hangszerek - sminit, gitit, nöchilot, sosánim stb. (l. magyarázatukat a megfelelő helyeken) - segítségével.
Valószínű, hogy a mizmor általában egy derűs, optimista hangvételű dal, ellentéte a kiná (vagy kinot), ami gyászzsolozsmát jelent. Nemegyszer előfordul azonban, hogy a mizmornak aposztrofált fejezet nem éppen vidám eseményre utal - akárcsak itt -, ilyenkor a Midrás kimagyarázza a dolgot.
Ebben az esetben, mivel az Ávsálom-lázadásról van szó, nem nehéz a dolog. A Sochér Tov (a zsoltárokra írott fő Midrás) szerint Dávid így meditált:
"Azt hittem, illetve attól tartottam, hogy a nekem kijáró büntetést az egyik szolgám révén kapom, aki nem könyörül meg rajtam, hanem kegyetlenül megöl. Most kiderült, hogy ez saját, szerelmetes fiam, aki csak megkönyörül édesapján ... "
Másutt - ugyancsak a Zsoltárokban -, az egyik aszafita mizmorban (79), elkesergi Ászáf, Dávid egyik költőtársa, hogyan tisztátalanította meg az ellenség a Szentélyt, rombolta le Jeruzsálemet. Újra felmerül ugyanaz a probléma: Hogyan lehet ilyenkor mizmort énekelni? Sőt, az egyik Midrás (Échá rábbá 4,14) magának Ászáfnak szegezi a retorikus kérdést.
A költő logikus válasza (uo.): Azért nem kinát (gyászzsolozsmát) írt, mert Isten "a fán és kövön" töltötte ki haragját, de a zsidó nép nagy része életben maradt, ha száműzetésbe is kényszerült, és ez a lényeg (l. a 79. Zsoltárnál részletesen).
NEGYEDIK FEJEZET
KI GYALÁZZA A HASZIDOT?
"A karmesternek, húros hangszerre, Dávid zsoltára. Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, Igazam Istene. Szorult helyzetemből kiutat mutatsz nekem, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat. Ti emberek, meddig fogjátok gyalázni tisztességemet, meddig szeretítek az üres beszédet, meddig törekedtek hazugságra. Thdjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönbözteti a hűségest (haszidot), meghallgat az Örökkévaló, ha hozzá kiáltok. Ha felindultok is, ne vétkezzetek, elmélkedjetek nyoszolyátokon és csillapodjatok Ie. Igaz áldozatokat hozzatok és bízzatok Istenben! Sokan mondják: bár jó napokat látnánk! Fordítsd hát felénk orcád világosságát, Urunk, Istenünk. Nagyobb örömöt adtál szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. Békében fekszem Ie, el is alszom, hiszen csak te adod, Uram, hogy biztonságban élhessek!" (Zsolt 4,1-9)
Vannak, akik ezt a zsoltárt mint esti imát tartják számon, mivel erre is van benne utalás. Dávid vagy a nevében beszélő zsoltárköltő, keserüen panaszkodik itt az emberek rosszaságára, akik a hűségest - haszidot - gyalázzák, de lsten pártját fogja neki, vagyis előnyben részesíti.
Dávid itt - nem utoljára - haszidnak nevezi magát, ami a Biblia nyelvén hűséget jelent, aki tartja a szavát, ragaszkodik az általa kötött és aláírt szerződéshez, és azt semmi szín alatt meg nem szegi. Bölcseink fogalomkörében a haszid egy olyan zsidó, aki nemcsak a kötelességét teljesíti, hanem ezen felül, a törvény előírásain túl is jót cselekszik. Az elmúlt 200 évben, Báál-Sém-Tov megjelenése óta, a haszid fogalma új értelmezést nyert, ami bővíti és kiegészíti az eredetit.
De kik azok az emberek, akikre itt Dávid panaszkodik? Akik a haszidot gyalázzák?
Kimchi szerint ez az előző zsoltár folytatása, vagyis itt is az Ávsálom elől menekülő Dávidot halljuk, aki azokat a notabilitásokat ostorozza Izrael nagyjai közül, akik a lázadó királyfi pártjára álltak, és a menekülő királyt, a haszidot gyalázzák. Eszerint a vers tulajdonképpen királyi dekrétum, vagyis felhívás a lázadókhoz, hagyjanak fel a törvényes király üldözésével és tegyék le a fegyvert. Szélesebb értelmezésben a modern kommentátorok elvonatkoztatják a zsoltárt Dávidtól, és azt minden szenvedő ember imájára alkalmasnak találják.
DáVID BOCSáNATOS VéTKE
A Midrás igen széles skálán értelmezi a Zsoltár verseit, de a központi helyet itt is Dávid foglalja el.
"Hallgass meg, ha hozzád kiáltok" - ezt a Midrás Dávid nagy vétkére applikálja, ami miatt attól tartott, hogy nem lesz módjában a Szentélyt fölépíteni, és uralma nem lesz tartós, mert fia, Salamon _ Bát-Sévá fia - nem lesz képes elfoglalni helyét, az említett nagy vétek miatt. Ez a vétek - aki olvasta a Bibliát, tudja - abból áll, hogy megkívánta és elvette Bát-Sévát, Urija feleségét, majd a férjét a frontra küldte Joávhoz, a vezérlő tábornokhoz, azzal az utasítással, hogy lehetőleg ne jöjjön haza élve. Ez így is történt. Az afférból született gyerek meg is halt egyhamar, de a második gyerek - Salamon - megmaradt. Ekkor jött Nátán, a próféta Dávidhoz, és egy drámai hasonlatban azzal vádolta a királyt, hogy elorozta a szegényember egyetlen kis gidáját.
Dávid szánta-bánta vétkét, és a Biblia tanúsága szerint Isten megbocsátott neki. A Midrásban visszhangzott vélemények szerint a közvélemény Dávidot nem kevésbé ítélte el, mint a próféta, és nem sietett megbocsátani a király vétkét, ami a nagy nyilvánosság előtt történt. (Akit érdekel, elolvashatja részletesen a Dávid-Bát-Sévá-affér részleteit Sámuel második könyvének 11 és 12 fejezeteiben.) A Midrás idézi a nép széles rétegei által hangoztatott vádat: "Mit gondol ez a Dávid? Elrabolta a gidát, megölette a pásztort (Uriját, Bát-Sévá férjét), a népre kardhalált hozott (ez volt a kollektív büntetés a vétek miatt) - hát lehet erre bocsánatot nyerni?"
Mint látjuk - lehetett. Egyes Talmud-bölcsek nagy erőfeszítéseket tettek, hogy Dávidot tisztára mossák a vád alól. Végül is elvett férjétől egy férjes asszonyt, s ez a zsidó felfogás szerint a három legnagyobb fővétek egyike. Szájhagyományra támaszkodó értesülésük szerint minden zsidó katona, aki részt vett Dávid hadjárataiban, eleve feltételes válólevelet adott feleségének, amely abban a pillanatban lépett életbe, amikor a katona elesett a harctéren. Ez arra volt jó, hogy az asszony ne váljon "águná"vá, vagyis ne lépjen az elhagyott, "lebéklyózott" feleség státusába, aki addig nem mehet férjhez, amíg százszázalékos biztonsággal nem nyilvánították holttá elesett férjét. Eszerint Bát-Sévá már elvált asszony lett volna, amikor Dávid berendelte magához ...
Végeredményben, Dávidnak valóban nem adatott meg, hogy felépítse a Szentélyt, amit pedig nagyon szeretett volna. A Krónikák könyvének tanúsága szerint sok építőanyagot, aranyat, ezüstöt stb. halmozott fel erre a célra, amit aztán végül is fia, Salamon használt fel a Szentély építéséhez. Ugyancsak a Krónikák könyve írja le, hogy Dávid részletesen megtervezte a Szentélyben a leviták énekkarát - mikor, milyen zsoltárokat énekeljenek, milyen hangszerekkel stb. -, erről még részletesen fogunk szólni a továbbiakban.
DÁVID ELLENZÉKE " Dávid volt Izrael legnagyobb királya. Nem az első - ez Saul volt -, de a legkarizmatikusabb, aki megalapította a Jehuda törzsbeli Dávid Házát és személyében, mint potenciális Messiás, az eljövendő megváltás letéteményese lett. Ezzel együtt Dávid uralma nem volt zavartalan. Negyven éves királysága alatt (ebből 33 évet uralkodott Jeruzsálemben és előtte hét évet Hebronban -lKir 2,11), állandóan volt ellenzéke, és egyeduralmát lázadások zavarták meg. Ezek között a legfájdalmasabb a már említett Ávsálom-lázadás volt, amiről itt már szé esett. Benjámin törzse sem nagyon békélt meg Saul fiának detronizálásával. és ahol csak érték, becsmérelték Dávidot, akiről elmondtak minden rosszat, amit csak lehetett. Dávid maga, viselkedéséveL nemegyszer szolgáltatott okot erre - és ebben nem a Bát-Sévá affér az egyedüli. Dávidnak - a hagyomány szerint - 18 felesége volt és igen sok gyereke, akik nem kevés bajt hoztak fejére. Ezenkívül a talmudi legenda szerint 400(!) olyan gyereke volt, akiket a hadjáratokban foglyul ejtett szép fogolynők (Jfát Toár) szültek neki.
Könnyen érthető, hogy a puritán nép szemében ezek a királyi allűrök nem voltak túl szeretetre méltóak. A Midrás szerint, amikor Dávid itt arról panaszkodik, hogy becsmérlik és tiszteletét semmibe veszik, ez alatt az értendő, hogy az egyszerű nép "Ben-Jisáj" -nak (Jisáj fiának) nevezte, ami egyfajta lebecsülés lehetett, hiszen ez azt jelenti, hogy ő maga mit sem ér, és egész mibenléte abból áll, hogy az apja fia.
Ez a Ben-Jisáj titulus Dáviddal kapcsolatban minden alkalommal negatív értelemben jelentkezik a Bibliában. Ezek az idézetek csaknem kivétel nélkül Saultól és tanácsadóitól származnak, akik értelemszerűen becsülték alá Dávidot, mivel vetélytársat láttak benne, de a Midrás alapján úgy tűnik, hogy a köznép is így nevezte Dávidot. Egyébként a Midrásokból kitűnik, hogy ellenzéke Mózest is nemegyszer az apja nevén Ben-Ámrámnak nevezte, és ebben is volt valami pejoratív.
. .. ÉS EGY KIS SZÜLETÉSI HIBA
Az egyik Midrás Dávid fő becsmérlőit Doég és Áchitófel személyében látja. Ők eredetileg Saul tanácsadói voltak, majd utána Dávidot is kiszolgálták, de lojalitásuk nem volt egyértelmű. Az Ávsálom-lázadás egyik főkolomposa - ha nem is értelmi szerzője - tulajdonképpen Áchitófel volt, aki miután látta, hogy rossz tanácsot adott a pártütő királyfinak, lemondott, hazament városába és öngyilkos lett.
A Jálkut valamint a Zsoltárokra írott speciális Midrás - Sochér Tov _ egy további aspektust idéz Dávid szájából, aminek témája az állandó becsmérlés és lebecsülés. "Mondá Dávid Izrael fiainak: meddig vétkeztek még és mondjátok (rólam), hogy kétes származású, hogy a moabita Rúttól származik. .. "
Ez egy igencsak fájó pont volt Dávid biográfiájában. A Tóra egyértelmű utasítása szerint Ámmon, Moáv, Edom, Egyiptom stb. ezek az ókori népek ki voltak zárva Izrael közösségéből, tilos volt a velük való házasodás és érintkezés. "Ne jöjjön ámmoni és moávi Izrael közösségébe ... " - mondja ki a Tóra (5Móz 23,4). Köztudott, hogy Dávid dédnagyanyja a moabita Rút volt. Ezt nem lehet letagadni vagy elhallgatni, hiszen erről a Biblia egyik speciális könyve, Rút Megi11ája, tanúskodik (1. Naftali Kra us: Az öt Tekercs, Ősi Forrás 6., Göncöl Kiadó, Budapest, 1998).
Az igazság az, hogy a Halacha (zsidó törvény) kimondja: a tilalom csak ezen népek férfiaira vonatkozik, de a nőkre nem, ha azok szabályosan betérnek. Rút pedig a hagyomány szerint szabályosan betért, és így a fia, Ovéd, Dávid nagyapja, már mint teljes értékű zsidó született.
Ez a tény azonban - úgy látszik - nem volt a nép széles köreiben közismert, és így még nemzedékekkel később is "kétes származása" miatt gúnyolták, csúfolták Dávidot. A Midrás felfedi azt is, hogy amikor az ifjú Dávid jelentkezett Saulnál, hogy megküzdjön a filiszteus Góliáttal, a skizofréniás király megkérdezte adjutánsát, ki is ez az ifjú? Mivel tudjuk, hogy Saul jól ismerte őt, hiszen már muzsikált előtte, ezt úgy magyarázzák, hogy Saul azt kérdezte, mi van a származásával. Igaz-e, hogy moabita származású? ...
ÖTÖDIK FEJEZET
ISTEN PAJZSA
"A karmesternek, fúvós hangszerre, Dávid zsoltára. Figyelj beszédemre, Istenem, vedd figyelembe szavamat. Hallga kiáltozásomra, királyom, Istenem, hiszen hozzád imádkozom. Hallgasd meg szavamat reggel, Istenem, reggel eléd készülök és várlak. Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a rossz. Nem állhatnak meg előtted a dicsekvő gonoszok, gyűlölsz minden gonosztevőt. Elpusztítod a hazugokat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Örökkévaló. De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem és leborulok szent templomodban, félelmeddel telve. Vezess engem igazságodban, Örökkévaló, hadd lássák ellenségeim, egyengesd előttem az utat! Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, be Iül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük. Büntesd meg őket, Istenem, essenek saját csapdájukba, taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak. (De) örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké, mert oltalmazod őket. Leljék benned örömüket, akik szeretnek Téged, mivel te, Örökkévaló, megáldod az igazat és körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal." (Zsolt 5,1-13)
Első olvasásra ez a zsoltár reggeli imának tűnik, amit Isten házában - a Szentélyben - mond az ájtatoskodó. Valóban erre utal egy-két mondat. No, de ki az, akinek ilyen sok és ilyen ádáz ellenségei vannak, és kik azok, akiknek a torkuk "nyitott sír"?
A sok homályos utalással a Midrás sem nagyon tud mit kezdeni. Így aztán rabbi Jehuda a J álkutban az ismert négy elnyomó királyságra adaptálja a panasz egyes szavait: Perzsia, Média, Hellász és Edom (Róma). Miért? "Mondá Izrael az Örökkévalónak: Világ ura! Nézd csak, mennyi üldözésen mentem keresztül, hányszor akartak hitem től eltéríteni, de nem álltam kötélnek, hanem hű maradtam Hozzád."
A továbbiakban ismét felmerül Doég és Áchitófel neve, mint a gonoszság megtestesítői, akik a "vérszomjas és álnok embert" jelenítik meg. Doég volt az, aki rávette Sault, hogy ölesse meg N ov, a kohanita város lakosait, mivel azok segítették a menekülő Dávidot - akiről akkor csak annyit tudtak, hogy Saul király veje, és az uralkodó titkos kűldetésében utazik. Amikor a király katonái nem voltak hajlandók kezet emelni a novi papokra - Doég saját kezűleg ölte meg őket. Áchitófel meg arra uszította Ávsálomot, Dávid pártütő fiát, hogy ölje meg apját, aki elgyengült a meneküléstől.
A "pajzzs al körülvett igaz", a Dávid csillag - Mágén Dávid - bibliai alapja tulajdonképpen nem más, mint Dávid pajzsa. Ahogy a pajzs körülfogja a harcost és megvédi a felé küldött nyilaktól és a reá sújtó kardcsapásoktól - úgy Isten áldása védelmet nyújt és pajzsként óvja az igaz embert.
A pajzs fogalma megjelenik a Bibliában Ábrahám vonatkozásában is (lMóz 15,1), ahonnan a Mágén Ábráhám (Ábrahám pajzsa) fogalom ered. Az imarendben előfordul a Mágén Ávot - az Ősatyák pajzsa is (l. Zsidó Imakönyv 181. oldal, Chábád Lubavics Egyesület, Budapest, 1996). (folyt. köv)
__ |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése