RIVKA (REBEKA) - A második ősanya
Izsáknak, a második õsatyának volt a felesége Rivka, az
arameus Betuél lánya, Lábán húga. Az elsõ – és talán
egyetlen – „siduch" a Tórában, amely házasságközvetítõ által
jött létre.
Sára halála után Ábrahám elküldte háznagyát, a damaszkuszi
Eliezert, szülõföldjére, Mezopotámiába, ott is Cháránba,
Náchor városába, rokonaihoz, hogy onnan válasszon feleséget
Izsáknak. Ábrahám meg is eskette Eliezert, nehogy
kánaánita lányt vegyen fiának.
A szolga el is ment, tíz, minden jóval megrakott tevével,
meg is érkezett szerencsésen Náchorba, ott a kútnál megismerkedett
Rivkával (Rebekával), aki megitatta tevéit és
meginvitálta a külföldi vendéget házukba. Ott a szolga azon
nyomban elõadta jövetele célját, és megkérte Rivka kezét
urának fia, Izsák számára. Azok húzodoztak, a dolog meglepetésként
hatott rájuk – az is volt.
Eliezer elõadásából kitûnik, hogy a távoli rokonoknak fogalmuk
sem volt arról, mi történt Ábrahámmal, amióta elhagyta
szülõföldjét, azt sem tudták, hogy fia van.
Amikor Eliezer erõsködik, Betuél és Lábán ajánlják, kérdezzék
meg a leányt, hajlandó-e elmenni ezzel az idegennel
a messzi Kánaánba. Remélik, hogy a nagyon fiatal Rivka nemet
mond, de meglepetésükre Rivka hajlandónak mutatkozik,
mégpedig azonnal.
Megérkeztükkor azonnal létrejön a házasság, minekutána
az Írás közli velünk, hogy „Izsák megszerette Rivkát". Elõbb
a házasság, utána a szerelem. Az Írás már tudatta velünk a kútnál
történt találkozás során,
hogy Rivka nagyon szép volt. Nincs hivatalos adat arról,
hogy hány éves lehetett, de a Midrások szerint nagyon fiatal,
szinte gyerek még. Ezzel szemben Izsákról tudjuk, hogy
negyvenéves volt, vagyis ez három évvel a feláldozási kísérlet
(Ákédá) után történt.
A nagy korkülönbség rányomta bélyegét a házaspár viszonyára,
mint azt majd látni fogjuk. Egyelõre Rebeka meddõ
– amint annak idején már elhalt anyósa, Sára is meddõ
volt. Ez általános jelenség volt az õsanyáknál (lásd Ráchelnél
is), mivel – mondja a Midrás – „az Örökkévaló vágyakozik
az igaz emberek imája után", és az õsatyák imádkoztak,
könyörögtek, hogy a feleségük szüljön.
Jelen esetben is – Izsák imádkozott és Rivka teherbe esett.
A terhesség nehéz és fájdalmas volt, „a fiúk tusakodtak a
méhében". Rivka nagyon csodálkozott és elment megkérdezni
az Örökkévalót, aki azt mondta neki, hogy ikrei lesznek,
vagyis „két nép van a méhedben, két nemzet válik ki
belõled. Egyik nemzet erõsebb lesz a másiknál, (de) a nagyobb
szolgálja a kisebbet!" (1Móz 25,23)
Kivel konzultált Rivka a terhességével kapcsolatban? Egy
Midrás szerint elment Sém és Éver legendás tanházába, ahol
az isteni tanokat oktatták még a Tóraadás elõtt (itt tanult késõbb
Jákob is). Mások szerint apósát, Ábrahámot kérdezte
meg, aki próféta hírében állott. Férjét talán szégyellte vagy
nem merte megkérdezni.
A szülés idején kiderült, hogy valóban ikrek: két fiú. Az elsõ
egy vörös, szõrös csecsemõ, akit Ézsaunak neveztek el,
majd utána született testvére, aki Ézsau sarkát fogta, mintha
versenyt futna vele. Õ volt Jákob. Ekkor Izsák, a boldog apa,
60 éves volt, míg Rebeka legfeljebb huszonöt, esetleg harminc.
* * *
Amikor a gyerekek felcseperedtek, még inkább kitûnt különbözõségük.
Ézsau vadóc volt, állandóan a mezõt járta és
vadászott, Jákob ellenben otthonülõ, elmélyülõ, sátorlakó,
pásztoralkat. Itt következik egy kulcsmondat az Írásban:
Izsák Ézsaut szerette (jobban), mert „ízlett neki a vad" (amit
Ézsau ejtett és hozott apjának), míg Rivka Jákobot szerette.
Ézsau eladja elsõszülöttségét Jákobnak egy tál lencséért és
ezzel lemond az öröklés jogáról, mivel Ábrahám szellemi
öröksége amúgy sincs ínyére.
A Midrás szerint Ábrahám 15évvel korábban halt meg,
mint ahogy eleve el volt rendelve
neki (vagyis 165 éves korában 180 helyett), hogy ne lássa
unokáját, Ézsaut, a rossz úton járni.
S. R. Hirsch, a német neo-ortodoxia vezéralakja, azt írja,
hogy Izsáknak és Rivkának több gondot kellett volna fordítaniuk
fiaik nevelésére, mindegyikük természetes adottságainak
megfelelõen, és akkor lehet, hogy nem lett volna
ilyen nagy különbség kettejük között. Persze az akkori helyzetet
rávetíteni a XIX. század német-zsidó nevelési szisztémájára
(Tóra és Derech Erec), lehet élvezetes intellektuális játék,
de a valósághoz nincs sok köze.
Közben éhínség tör ki az országban, de az Örökkévaló figyelmezteti
Izsákot, ne menjen Egyiptomba apja nyomdokain.
Erre elmegy Gerárba, a tengerparti filiszteus királyságba,
ahol azt mondja Rebekáról, hogy…a testvére õ. Lehet,
hogy itt még emlékeztek a Sára afférra (az akkori király,
Avimelech, a mostani apja volt), és ezért nem történik
semmi.
De…
Egyszer Avimelech bekukucskált az ablakon (a Midrás
szerint az elõkelõ vendégek a királyi palotában kaptak lakosztályt),
és látta amint Izsák enyeleg a feleségével, Rivkával.
Ekkor magához hívatta és megrótta Izsákot, mert megtörténhetett
volna, hogy valaki a feleségével hál, s ezzel vétekbe
sodorta volna a vendéglátó országot, ezért utasítást adott ki népének:
Aki ehhez az emberhez és feleségéhez
nyúl – halál fia.
* * *
Izsák megbecsült polgára a filiszteus országnak, amíg…
földmûvelésre adja a fejét, és százszoros termést arat. Isten
áldása volt rajta, állandóan gyarapodott, volt juhnyája,
marhacsordája és nagy szolgahada…, amivel kivívta a
filiszteusok irigységét. Avimelech nem hozott zsidótörvényt,
sem numerus clausust, hanem felhívta Izsákot szép
szóval, hogy most már távozzon, mert „sokkal nagyobb
(gazdagabb, hatalmasabb) lettél, mint mi". El is ment Izsák,
de nem messzire. Gyakorlatilag csak a fõvárost hagyta el,
hogy ne szúrjon szemet és Gerár völgyében telepedett le,
ahol kutakat ásott, és vizet talált.
Mindezen idõben az Írás egy szót sem ejt sem Rivkáról, sem
a két fiúról. Mi van velük, mit csinálnak? A család, úgy néz
ki, Izsák árnyékában él. A legközelebbi személyes híradás
röviden közli, hogy Ézsau negyvenéves korában nõsült
– mint az apja! –, mikor is elvett két hettita lányt, Boszmátot
és Juditot. „Ezek ketten nagyon Izsák és Rivká ellenére voltak"
(Hertz fordítása lelki keserüségrõl beszél), mivel a vegyes
házasság a pogány kánaánitákkal az ábrahámi hagyományokkal
ellentétes volt.
* * *
Most idõben ugrunk egy nagyot. Izsák öreg, majdnem
vak, nem tudja, mikor fog meghalni. ( Ezért hívatja Ézsaut, nagyobbik fiát
(úgy látszik nem tudott a lencse ügyletrõl vagy azt érvénytelennek
tartotta), kéri hozzon neki vadat és készítse el
úgy, ahogy szereti, hogy megáldja õt halála elõtt.
Rivka, a háttérben, már nem annyira passzív. Például már
hallgatózik is. A dolog nem tetszik neki. Egyrészt, mint tudjuk,
hogy az idõsebb fogja a fiatalabbat szolgálni. Ennélfogva tipikus
nõi tervet szõ, hogy keresztezze Izsák szándékát:
Ézsau helyett Jákob fog bemenni és átvenni az apai áldást.
A terv, amit Rivka Jákob szájába rág, egyszerû. Menjen a
nyájhoz, hozzon két kecskegidát (Midrás: aminek az íze
olyan, mint a vadnak), õ, Rivka majd elkészíti, Jákob beviszi
apjához, kiadja magát Ézsaunak, és megkapja az apai áldást.
Jákob hezitál (a Midrások szerint ellenére van a rászedés, de
a mama szava parancs), mi lesz, ha a vak papa megtapogatja
és kiderül a turpisság, mivel Ézsau szõrös, õ meg sima
bõrü, és „átkot hozok magamra áldás helyett". Rivka vállalja
az átkot, csak menjen már, kár az idõért, mert Ézsau
mindjárt megjön a vaddal.
„És Jákob ment, vette a gidákat, és hozta az anyjának…"
A Midrás a szavakból kiérzi, hogy Jákob kényszeredetten,
félve, sírva ment és jött. De az akció sikerrel járt, és Izsák
megáldotta Jákobot, abban a hitben, hogy õ – Ézsau.
* * *
Itt felmerül egy kardinális kérdés, miért nem próbálta
Rivka, aki ismerte Ézsaut és életvitelét, meggyõzni férjét arról,
hogy Jákob alkalmasabb az ábrahámi örökségre? Miért
kellett csaláshoz folyamodni, rászedni egy õreg és vak embert?
Van, aki azt mondja, hogy Rivka tudta: Izsák annyira szereti
Ézsaut, hogy szavai süket fülekre fognak találni. A Midrás
hozzáteszi a magáét: Ézsau becsapta apját, idõnként vallási
kérdéseket tett fel neki, amibõl az öreg azt hihette, hogy
nagyfia egy bechóved, hithû ábrahámista.
Érdekes, pszichológiai választ ad a kérdésre Naftali Zvi
Yehuda Berlin (Neciv), a neves volozsini jesivavezetõ. Amikor
Rivka Náchorból való jövetele után elõször meglátta Izsákot,
az éppen imádkozott égnek emelt kézzel. Rivka nagyon
megijedt, és ijedtében leesett a tevérõl. Amikor megtudta,
hogy ez a „szent ember" a kiszemelt võlegénye – még
jobban megijedt, és ez a félelem egy életre meghatározta viszonyukat.
Rivka mindenben alárendelt szerepet játszott
Izsák házában, „és nem volt vele úgy, mint Sára Ábrahámmal
vagy Ráchel Jákobbal, akik között ha valami vita volt,
akkor nyíltan megmondták a véleményüket, hanem Rivka
hallgatott, mert félt a férjétõl…" – írja a Neciv. Ebbe a szituációba
valószínûleg a nagy korkülönbség is belejátszott. Jákob
tanácskozott két feleségével, (Ráchellal és Leával), mielõtt
a család elhagyta Lábán házát (lásd a Ráchel és a Lea fejezetekben),
de Izsák, akinek csak egy felesége volt, úgy viselkedett
Rivkával, mintha kisgyerek lenne.
Ezért nem merte lebeszélni a férjét Ézsau megáldásáról, és
ezért próbálta asszonyi csalafintasággal elérni azt, amit
akart.
* * *
Mint tudjuk, Rivka (aki állandóan hallgatózott, hogy mit beszél
férje Ézsauval – Neciv) elérte célját. Azonban a dolognak
nem lett ezzel vége. Ézsau, a bõsz vadász, fogait csikorgatta
és fogadkozott: Ha meghal a papa – megölöm Jákobot.
Rivkának visszamondták ezt, aki ekkor megragadta a kezdeményezést,
és megparancsolta Jákobnak, meneküljön
Cháránba, fivére, Lábán házába, és maradjon ott egy ideig,
amíg lecsillapul Ézsau haragja. „Akkor majd küldök érted,
és hazahozatlak. Miért veszítenélek el mindkettõtöket egy
napon?" – mondta Rivka.
Jákob ismét szót fogad. Mit is tehetne? Az apai áldás
ugyan tarsolyában van, õ az ábrahámi örökség – szellemi –
letéteményese, de kérdés, mit ér ez Ézsau kardjával szemben.
Jákob már futna is, de el kell búcsúzni a papától. És mit mondjon neki?
Nem mondhatja, hogy Ézsau meg akarja ölni.
Ezt Izsák el sem hinné szeretett fiáról.
Itt ismét az anyai furfang érvényesül. Már láttuk az elõbbiekben,
hogy Ézsau házassága a hettita lányokkal – nem
volt Izsák és Rivka ínyére. Rivka kihasználja ezt a momentumot,
és felmelegíti a bosszantó vegyes házasságot, azt a
látszatot keltve, hogy Jákob azért megy nagybátyja házába,
hogy ott feleséget keressen magának a családból, akik bár
nem ortodox zsidók a mai értelemben, de nem is velejükig
romlott kánaániták. Ennélfogva:
„És mondta Rivka Izsáknak: Unom az életemet a hettita
lányok miatt. Ha Jákob is ilyen hettita lányt vesz feleségül
– mit ér akkor az életem?"
Az öreg Izsák azt hiszi, hogy elértette a célzást. Talán
meglepi, talán nem, hogy Rivka most – elõször! – kezdeményez,
hozzáfordul és mond neki valamit, ami eddig nem
fordult elõ. Mindenesetre Izsák érvényesíti családfõi jogát,
hívatja Jákobot, és megparancsolja neki: ne vegyen feleséget
Kánaán lányai közül, hanem menjen Paddán Árámba (annak
a vidéknek a neve, ahol Chárán városa van, a két folyam
között), ott is Betuél házába, és onnan vegyen magának feleséget.
Újfent megáldotta Jákobot, és elküldte.
Ézsau meghallotta ezt, de nem tudta, hogy Jákob elõle
menekül, hiszen a hivatalos ok az volt, hogy feleséget keres
magának. Ekkor „észrevette" Ézsau, hogy a kánaánita lányok
nem tetszenek Izsáknak (Rivkát nem említi, õ itt is a
háttérben marad!). Erre Ézsau elvette unokahúgát, Jismáél
lányát, Mochlátot, elõzõ feleségei mellé.
* * *
Rivkáról ezután már nem hallunk semmit. Haláláról sem,
temetésérõl sem. Csak Jákob említi halála elõtt, amikor kéri,
temessék el õt a Machpéla barlangban, mert oda temették
Izsákot és Rivkát is. A Midrás elmondja, hogy éjjel temették
el, hogy senki ne tudjon róla. Ez Rivka egyenes kérésére történt.
Ugyanis azt mondta: Jákob, a cádik fiam, külföldön
van, Izsák, a cádik férjem, vak és nem tud kimenni a házból.
Ki fog koporsóm után menni? Ézsau. Köszönöm, nem kérek
belõle…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése