2009. március 1., vasárnap

HETI SZAKASZ –TECÁVE

 

   HOL  NINCS EMLITVE MÓZES A TÓRÁBAN?

           

 

     Ezt a szakaszt kérdőjellel kell kezdeni: hogy lehet az, hogy ebben a szakaszban, amely a papi ruházatról és egyéb szentségi kellékekről beszél – egyszer sincs emlitve  Mózes mesterünk neve?

 

Ehelyett, a felszólitás itt: "Te". T e parancsold meg, t e mondd, t e beszélj, t e hozd Áront és fiait – de mindez név nélkül. Mózes – jok.

 

   Hogy létezik ez? Aki a Tórát a népnek "lehozta az égből", vagyis emberközelségbe hozta az isteni Kinyilatkoztatást – azt ki lehet "cenzurázni" a Könyvből?

 

          Amennyire tudjuk, ezt előszőr rabbi Jákov ben Áser (a "Ro's" fia) vette észre és jegyezte meg exegétikájában, melynek neve "Báál Háturim". Hogy a kérdés még rázósabb legyen, a "Tur" hozzáteszi, hogy "születése óta Mózes neve minden szakaszban emlitve van".

 

Nem elég azonban feltenni a kérdést  - meg is kell válaszolni azt.  R' Jákov azt a magyarázatát adja a jelenségnek, hogy  a "kitiltást" Tecáve szakaszából, mint büntetést, maga Mózes hozta a fejére. Hogyan? Úgy, hogy amikor fohászkodott és könyörgött Istennek, hogy bocsássa meg a népnek az aranyborju vétkét, kicsúszott a száján egy "fenyegetés"számba jövő kijelentés: "ha nem (vagyis ha nem bocsátasz meg nekik ) törölj engem könyvedből, amit irtál " (2 Mózes, 32, 32), vagyis a Tórából!

 

    Ezt a  - nem követendő  - beszédmodort is csak Mózes enged(het)te magának a Világ Urával szemben, ő aki szemtől szembe beszélt Vele, és nem mint a többi próféta, álomban vagy látomásban. A végén persze az Örökkévaló naná hogy megbocsátott  és nem került sor Mózes fenyegetésének beváltásra. De – mondják Bölcseink – egy bölcs átka, még ha ok nélküli is, vagy feltételes is, valamilyen foganatja van (Mákot, 11) és ennél fogva nincs Mózes neve emlitve ebben a szakaszban. (Báál Háturim a szakaszra).

 

    Egy  kéziratban talált "Báál Háturim" szövegben további okát találjuk Mózes "eltünésének" a szidrából. Ez is egyfajta büntetés (amit már emlitettünk Smot szakaszában). Ugyanis, tulajdonképpen Mózesnek kellett volna lenni a főpapnak és leszármazottainak kellett volna a kohanitákat adni a népnek, mig testvére, Áron,  lett volna a Leviták feje. Azonban, amikor Mózes vonakodott szótfogadni és elmenni Egyiptomba az isteni küldetésben – büntetésből felcserélődtek a feladatok: Áron és fiai lettek a kohaniták és Mózes maradt a levita. "És mivel szidránk a leviták feladatairól, ruházatáról, stb beszél – Mózes nem találta meg a helyét itt, nagy bánatában" (A Báál Háturim kéziratból,  rabbi Jákov Koppel Reinitz kiadása, 1971, Bné-Brák. Reinitz rabbi a pesti  r' Koppel Reich zc"l ortodox főrabbi unokája).

 

                                                           X x x

       A gondolat már a Zóhárban megtalálható , valamint a Jálkut Háreuvéni nevü kabbalisztikus Midrásban. Idézzük a Zóhárt,(arameus forditásból): "Hárman vannak, akik maguk hozták fejükre a bajt- - - ]egyikük Mózes[, hiszen ki volt nagyobb Mózesnél, aki azt mondta "ha nem – törölj ki könyvedből...", és nem  ok nélkül mondta ezt és az Örökkévaló általában teszi akaratát és mindennek ellenére nem menekült meg  a büntetéstől vagyis nem emlittetik Tecáve szakaszában..." (Zóhár, Ki Tiszá, 246, 1).

 

           A "Báál Háturim" édesapja, rábbénu Áser (a Ro's)  részletesen ismerteti a gondolatot, amit fia hoz könyvében távirati stilusban: "Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 'elnézö leszek veled szemben. Nem töröllek  a Tórából, ahogy mondtad, hanem csak ebből a szakaszból, amit Ki Tiszá előtt irtam (ahol az aranyborju vétke van emlitve) és ezért nem találjuk itt Mózes nevét".

 

 Már volt aki felfedezte, hogy nemcsak itt, hanem Mózes 5. könyvében is van három szakasz, amelyekben Mózes neve nincs emlitve ("Itur Bikurim"). Ott ez nem képez problémát, mivel a könyv legnagyobb rész egyes szám első személyben iródott és Mózes nem emliti nevén önmagát. (Mindenesetre az olvasók résztvehetnek egy vetélkedőn, melyik az a három szakasz Mózes ötödik könyvében, ahol Mózes neve nincs emlitve.

                                                        X x  x

     Van azonban egy más feltevés is Mózes távollétére a szakaszból. Eszerint a Tecáve szakaszt rendszerint Ádár hetedike körül olvassuk fel a zsinagógában. Ez, mint tudjuk, Mózes halálozásának dátuma (jáhrzeitja) és ezért tünt el Mózes a szakaszból. ( A wilnai gáon)

 

     R' Ávráhám, Korman, korunk enciklopédista exegétája, "Hápárásá lödorotehá" (A Szidrák a nemzedékek tükrében, Tel-Aviv, 1998),  cimű könyvében, hoz egy további lehetőséget is: Ahogy Dávid király,  nem akarta meginni a vizet, amit vitézei, életük kockáztatásával hoztak neki a betlechemi kútból (2. Sámuel, 23, 16) , mondván, hogy "Igy hallottam-tanultam Sámuel a próféta, Bét Dinjétől: aki hajlandó életét áldozni a Tóra szavaiért – nem idéznek halachát a nevében" (Bava Kama, 61,a), mivel a Tóráért élni kell és nem meghalni (Steinzalz) és aki veszélyezteti életét, azzal hogy majd csoda történik és nem esik baja, arra nem vonatkozik az az elv, hogy aki Halachát mond-terjeszt valaki nevében az megváltást hoz a világra ( Smuel Édelis (Máhárs"á).

     

    Igy tehát, Mózes aki hajlandó volt "életét áldozni" a zsidókért, azzal hogy töröltessen ki a Tórából, ha a vétkes zsidók nem nyernek bocsánatot – azt a büntetést kapta hogy legalább egy szakaszban nem emlitik nevét.

 

   R' Simon Szófer, a Chátám Szófer fia (krakkói rabbi) szerint ez nem büntetés volt Mózesnek hanem jutalom, önzetlenségéért. Itt adatott meg neki a felhatalmazás, a hatáskőr,  hogy Isten nevében parancsolhasson. Ezzel  - napjaink kifejezésével élve – mintegy aláirási jogot kapott. Tehát az hogy neve nem jelenik meg – előnyére válik.

 

        Van aki észrevette, hogy az előző szakaszban – Trumá – ahol a gyüjtőakcióról van szó – Áron  neve nincs emlitve. Miért? Mert ott az az utasitás hogy az összegyüjtött drágaságokat (arany, ezüst, drágakövek) a Hajlék felépitésére és Áron valamint fianak ruházatára és felszerelésére forditják (például a drágakövek a Chosenbe lettek beillesztve). Ezért nem akart Áron jelen lenni, nehogy a gyanu árnyéka is essen rá, hogy a saját érdekében  tevékeny a gyüjtőakcióban (Rabbénu Efrájim).

              

                                                              X x x

        

       Tulajdonképpen az eddig elmondottak a Drus birodalmába tartoznak. Ugyanis a Psát szerint szakaszunk és az azt megelőző Trumá szakasza egy egységet képez. Tecáve szakasza nem  uj fejezettel, hanem  a 27. fejezet 20. versével kezdődik. Igy, mivel az előző szakaszban (Truma) mindjárt az elején ott van Mózes neve, mint aki az egész dolgot parancsba kapta és ez igy folytatódik szakaszunkban is – a Psát szerint a kérdés nem kérdés. (Chidá).

 

Erre utal Abarbanel, a nagy exegéta és államférfi is, amikor hangsulyozza a két szakasz egységét és Mózes neve, ami Trumá elején van emlitve, érvényes mindkét szakaszra.

 

   Mielőtt egy szemfüles olvasó (esetleg rabbi) megjegyezné, hogy Mózes kérése-imájá (hogy neve töröltesen ki, ha nincs bocsánat az aranyborjért) a következő szakaszban (Ki Tiszá) található és akkor hogyan kaphatta a "büntetést, itt, előbb? – sietek megjegyezni, hogy ez azon elv alapján történk, hogy a Tórában nincs konzekvens kronológia (Éjn mukdám umeuchár bátórá). Eszerint szakaszunk – Tecáve – valóban az aranyborju affér után iródott.

 

                                                         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése