|
Józsefet eladták rabszolgának a fáraó testőrkapitányának. Potifárnak házába. Ügyessége, kedvessége és műveltsége révén Potífár minden vagyonát rábízta. A kapitány feleségének megtetszett József. de ő nem akart visszaélni ura bizalmával. Mikor Potifárné látta, hogy József nem szereti őt. bosszúból beárulta férjének. aki börtönbe záratta a hűtlennek hitt szolgát. De Isten nem hagyta el ott sem. A börtönfelügyelő is megkedvelte a héber fiút és minden ügyét megbeszélte vele. Az ifjú megfejtette fáraó két, börtönben raboskodó tisztje álmát és ez által bejutott a fáraó udvarába.
A régi népek nagyon sokat foglalkoztak az álmokkal. Azt hitték, hogy az álmokon és azok megfejtésén keresztül a jövőbe láthatnak. És kit nem foglalkoztat közülünk is a jövőbelátás nagyszerüségének lehetőséqe ?
A fáraó álmot látott. Kétszer is egy éjszaka hasonló álmot. És senki nem tudja megfejteni. A fáraó bánkódik. haragos és az udvar rettegve gondol ,a fáraó haragjára - mikor az egyik tisztnek eszébe jut az álomfejtő héber fogoly. József megfejti a fáraó álmát és ezzel megmenti Egyiptomot az éhinségtől. A királyt úgy elragadja József bölcsesége, hogy tüstént alkirálynak nevezi ki. Az az óriási fe1adat hárul rá hogy a 'hét bő esztendő" termését úgy ossza be, hogy maradjon a hét terméketlen, szűk esztendőre is. József ragyogóan oldja meg feladatát. Az egyiptomiak csodálkoznak ügyességén, szervező képességén, a fáraó elhalmozza kitüntetésekkel, hozzáadja .a főpap lányát és József egyiptomi lesz. Két fia születík ott, Efrájim és Menashe. * * * Ha Egyiptomban. az ókori világ gabonaraktárában éhinség volt - ezt megérezték a környező országok népei is, különösen azok. amelyek nem földműveléssel, hanem állattenyésztéssel foglalkoztak. Kánaánban nem lehetett gabonát kapni és Jákob házának a készletei is kimerültek.
Tíz testvér (Benjámin nélkül) volt) Egyiptomba ment málhás állatokkal, sok pénzzel felszerelve. A külföldieket először az alkirály elé vezették. Míkor József meglátta Öket, azonnal felismerte testvéreit, de ők nem ismerték fel Józsefet. Hogy is ismerhették volna, hisz utoljára akkor látták, amikor az izmaeliták rabszolgának vitték Egyiptomba.
József próbára tette a testvéreket, vajon még most is olyan kemény, szívűek. mínt akkor voltak, s most is eladnák-e testvérüket. Kémek vagytok - vágta bátyjai szemébe - Azért jöttetek, hogy kipuhatoljátok az ország gyengéit ! Becsületes embernek becsületes fiai vagyunk, tizenketten testvérek - feleltek méltatlankodva az ilyen hanghoz és bánásmódhoz nem szokott férfiak. Tizenketten? Itt csak tizet látok! - Egyik testvérünk meghalt, a másik, a legkisebb, apja kedvence otthon van - Feleltek igazuk tudatában József testvérei. Majd ha itt lesz a legkisebb testvéretek, az igazolja állítástokat felelt keményen az alkirály, majd túsznak bezáratta Simont és a többit igy megszégyenítve hazaküldte. Mivel a hazavitt gabona egyhamar megint elfogyott, kénytelenek voltak magukkal vinni Egyiptomba Benjámint is, mert nem kerülhettek nélküle az alkirály elé.
Az alkirály katonái pedig Benjámin zsákjába tették József ezüst serlegét, hogy így lopáson érjék őt. Mikor Izrael fiai gabonával megrakott szamaraikkal hazafelé tartottak és még örültek magukban, hogy megúszták a veszedelmet s velük van Simon is, meg a kis Benjámin - a határnál egyiptomi lovasok vágtattak utánuk és visszavitték őket József elé. A testvérek nem tudtak József szemébe nézni. Nem hitték volna, hogy ez bekövetkezhet. Most ott álltak az alkirály előtt lopással gyanusítva. A bűnjel az asztalon, mögöttük katonák, - nincs menekvés. Mindnyájan szolgáid vagyunk Uram - szólt az egyik csüggedten.
Nem, csak a kicsi, akinél meqtalálták a serleget, csak ő marad itt rabszolgának, ti mehettek haza öreg apátokhoz !
Ekkor előlépett Júda.
Fojtogatta a düh, a keserűség. Ölni tudott volna tehetetlen haragjában, de fékezte magát és igy szólt: Uram, te kényszerítetted ki belőlünk , hogy megmondjuk, tizenketten vagyunk testvérek; te kényszerítettél arra, hogy elhozzuk magunkkal ősz atyánk szemefényét, Benjámint, most meg itt akarod fogni rabszolgának? Tudd meg, hogy ez apánk halálát jelentené! Kérlek, engedd, hogy én maradjak itt helyette; sokkal erősebb is vagyok, mint ez a kis gyerek! Ne akard ősz atyánk halálát !
Ekkor már József nem tudta tovább tartóztatni feltörő könnyeit. Vezessetek ki mindenkit, csak ezek maradjanak itt! Akkor hangos sírásra fakadt : Testvéreim! En vagyok József! Él még az atyánk? De a testvérek szólní sem tudtak az ijedtségtől és meglepetéstől. S csak nagy nehezen értették meg, hogy testvérük, akit eladtak, az Egyiptom büszke alkírálya.
József lehozatta apja egész házát Egyiptomba. Az aggastyán boldogan ölelte magához holtnak hitt fiát és unokáit. akiket színtén fiainak fogadott. A fáraó is szívesen látta bevándorlásukat, hiszen Izrael fiai állattenyésztéssel foglalkoztak, amit az egyiptomiak nem kedveltek, mert ők nem tenyésztették az állatokat, hanem imádták azokat. (Így a bikát és kost is).
Így hagyták ott Izrael fiai az Ábrahámnak igért szent földet. Valójában a kényszeruseg vitte öket a kivándorlásra, de már régen elmúlt a hét szűk esztendő, régen meghalt Jákob és ök mégis Egyiptomban maradtak, Jákob bebalzsamozott tetemét elkísérték utolsó útjára s eltemették szülei mellé, a Machpéla barlangba. De ekkor már csak látogatást tettek az Országban;nem gondoltak arra. hogy három ősapjuk élete meg halála és Isten igérete ehhez a földhöz köti öket.
Visszatértek Egyiptomba. ahol gondok nélkül élhettek, nagy városok környékén lakhattak és ahol megbecsülték munkájukat. Egyiptomiak lettek, izraelita vallású egyiptomiak.
VENDéGEKBŐL - RABSZOLGÁK.
A héberek bevándorlását és József hatalomra jutását az tette lehetövé hogy egy semita származású beduin-nép 1730 körül urrá lett Egyiptom felett. Ez a héberekkel rokon hikszosz nép szívesen fogadta a hébereket, mert ezek erösítették uralmát az országban.
Jákob fiai szaporodtak, sokasodtak. Először megmaradtak az ősi pásztorkodás mellett s nyájaikat legeltetve vonultak keresztül-kasul az országon, akárcsak őseik Kánaán földjén. Persze nem szabad azt gondolnunk, hogy egyszerű pásztorok voltak az izraeliták. korántsem. Egy-egy nemzetségnek ezrekre menő állatállománya volt. számos béressel és pásztorral és ha egy lelegelt vidékről felkerekedtek. úgy tetszett. mintha kisebbfajta népvándorlás volna készülőben.
Ez azután nem volt jó hatással a benszülött lakosságra. A magyar történelemből tudjuk. hogy amilyen szívesen látta IV. Béla király a tatárjárás elöl a magyar földre menekülö vitéz rokonnépet. a kunokat, annyira gyűlölte a lakosság öket. Miért? Mert a magyarság akkor már földművelő volt. a kunok pedig még nem és a nomád kunok nyájaikkal lelegeltették a magyarok vetését.
Ugyanez volt a helyzet Egyiptomban. És még sok más oka is volt annak, hogy pár évtizeddel bevándorlása után a szabad héber törzset mint leigázott rabszolgákat látjuk viszont.
1580~ban megtört a hikszoszok uralma és Amoszisz kiűzte az idegen hódítókat. A nacionalista hullám most a héberek ellen fordult. akik ártatlansáquk tudatában nem hagyták el Egyiptomot. Elvégre nem ök hozták az országra a hikszosz veszedelmet. Apáik, legföképen József, hűségesen szolqálták hazájukat. De az új fáraók elfelejtették fellapozni ezen korszak történetének lapjait. Csak azt látták, hogy Izrael fiai egyre többen lesznek és akadnak közülük már nemcsak pásztorok. hanem katonák, kereskedők is és hogy mindenütt ott vannak.Ott is, ahol eddig nem is ismerték őket. A fáraó rendeletet hozott ellenük: egy helyen, Gósen földjén telepítette le mindnyájukat. Az erös férfiakat kiválogatták közülük és azokkal nehéz munkát végeztettek az államnak. ők építették Egyiptom keleti határaín az eröditményeket és az odavezető hadi utakat. Az ö verejtékes munkájával épültek fel a nagy raktárvárosok.. Kegyetlen felügyelők ellenőrizték öket, elvégzik-e a kirótt munkát, vagy sem: s ha ezek nem voltak meqelégedve, véresre korbácsolták a szerencsétlen rabszolgákat. Lehet, hogy más egyiptomi rabszolgák. vagy a szegény föld-népe el tudta viselni ezt a sorsot. |
| Lehet. hogy az ő panaszaikra enyhítették volna a szígort, de Izrael fiai, aki valaha bátor, büszke, szabad emberek voltak, szabadok mint a madár. nem tudtak ebbe a sorsba beletörődni. Az ősök régi, szabad, független élete, vándorlásaik a kánaáni térségeken. hol senki nem mert szólní ellenük, s ha mert, véresen megtorolták az őket ért bántalmakat - eszükbe jutott megint.
Ök sokáig nem igen törődtek az ősökkel,az ősök Istenével, a Láthatatlannal, aki Abrahámot, Izsákot és Jákobot védelmezte. Sokáig eszükbe sem jutott a Föld, melyröl Isten esküvel igérte, hogy az övék lesz egykor, csak az övék. Míg jól ment a dolguk észre sem vették, hogy más országban vannak, hogy mások az ottani istenek, a szokások és mások az emberek. De a bajban mindez eszükbe jutott és a sivár jelenükben szépet álmodtak egy csodás multról, hogy reményük legyen a szebb jövőre. Az elnyomatás pedig egyre súlyosabb lett. Már nem elégedtek meg a munkájukkal, már nem kellett építenlök azért, hogy építsenek, hanem, hogy az emberfeletti nehéz kényszermunka teljesen megtörje őket és ne legyen kedvük élni sem. A gyűlölet önmagát táplálja. Újabb és újabb rendeleteket hoztak ellenük, majd az utolsót: az izraelita anyáknak újszülött gyermekeiket a folyóba kellett dobniok. Egyiptomot felverte az anyák kétségbeesett jajkiáltása, de kiáltásuk a magas trónnál nem talált meghallgatásra.
De Isten megemlékezett szövetségéröl, melyet Abrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött ...
(folyt.köv.) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése