2009. február 12., csütörtök

LÁSD A TOVÁBBIAKBAN IVÁNYI GÁBOR ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJÁT A HÁBORUS IZRAELBŐL

AMIT A SZOMBATRÓL TUDNI KELL (3)

 ZSIDÓK! ŐRIZZÜK MEG A SÁBESZT!

A dolog természeténél fogva a szombat - annak minden gyakorlati, szellemi, valamint háláchikus vetületével egyetemben – központi helyet foglal el a chászid folklór mesevilágában. Egyszer volt . . .


              
AMIKOR A SZOMBAT JAJGAT

(folytatás a mult hétről)

    A páritsi reb Hilél, aki szent ember és nagy cádik hírében állott - szokása szerint - az év nagy részét, Oroszország városai és falvai között, úton töltötte, miközben a népet Istenfélelemre és megtérésre buzdította.

   Egyszer egy olyan városba érkezett, ahol a zsidó kocsmárosok még szombaton is nyitva tartottak. Megtudván ezt a „szokást", reb Hilél igen fájlalta a dolgot, ezért meghívta magához a kocsmárosokat egy barátságos öszszejövetelre. Elmagyarázta nekik a szombattartás fontosságát, a szombat szentségét, végül kérlelte őket, zárják be ezen a napon üzletüket.

A jelenlevő kocsmárosok egy feltétel mellett beleegyeztek, nevezetesen, ha reb Hilél rá tudja venni a legnagyobb kocsma gazdag tulajdonosát, hogy ő is tartson zárva, mert egyébként megélhetésük nem lesz biztosítva,

Reb Hilél - megpróbálván teljesíteni a feladatot - magához kérette ezt az embert, de az a füle botját sem mozgatta a hívásra. Így aztán e rebbe a városban maradt szombatra is.

A gazdag kocsmáros szombat délelőtt épp a forgalmat felügyelte üzletében, amikor gyomrában váratlan és éles fájdalmat érzett. Rettenetes kínokat állt ki, fetrengett fájdalmában, amikor hazavitték. Felesége, mikor meglátta, hirtelen arra gondolt, hogy mindez azért történt, mert megsértette a cádikot azzal, hogy nem ment el hozzá, annak hívó szavára, Így aztán nem sokáig töprengett, fogta magát és elrohant a cádikhoz, hogy bocsánatot kérjen a férje nevében, és áldását, hogy mihamarabb meggyógyuljon.

Reb Hilél éppen hívei körében ült, ahol a chászidok áhitatosan hallgatták Tóra-magyarázatát. Ekkor robbant be a kocsmárosné, és zokogva könyörgött, hogy a rebbe mentse meg az urát.
Reb Hilél egy szó nem sok, de annyit sem szólt.

Még a chászidok is elcsodálkoztak rajta, egyesek még kérlelték is, hogy legalább mondja el a szombaton szokásos áldás-formulát, ami úgy szól, hogy „Szombat van - és ennél fogva nem jajgatunk - de közeli a gyógyulás". A cádik azonban hajthatatlannak látszott, hallgatott. Az asszony kétségbeesve és sírva távozott.

    Este, már a szombat kimenetele után, a cádik ismét hívei társaságában ült. Az asztalon vidáman duruzsolt a szamovár, mert szombat-esti szokás valami meleget inni, hisz az orvosságnak számít. Reb Hillél ezúttal is chászid Tóra-magyarázatot tartott, amikor nyílt az ajtó, s jött a kocsmáros felesége, aki megint csak zokogva könyörgött a rebbének:

- Rebbe, mentse meg a férjemet! Adja rá áldását, hogy szűnjenek meg a fájdalmai!

Ezúttal reb Hillél elmondta a szombat délben hiába várt áldást: „Szombat(on) nem jajgat(unk) és a gyógyulás közeli. . ."

A chászidok ismét nem tudtak hova lenni a csodálkozástól. Napközben, amikor ideje lett volna, nem mondta el, most meg, amikor már kiment a szombat mondja, hogy „Szombaton nem jajgatunk . . . "? Ki érti ezt?

Reb Hilél nem késlekedett a magyarázattal:
- Ha a szombat felhagy a jajgatással, amit azért hallat, mert ez a zsidó megszegi - akkor „közeli lesz a gyógyulás".

Ha tehát ünnepélyesen kezet ad rá és megígéri - három tekintélyes ember előtt - hogy szombaton ezentúl zárva tart - akkor rövidesen egészséges lesz . . .
Három ismert tekintélyes chászid mindjárt el is ment a beteg kocsmároshoz, hogy elmondják, mit üzent neki a rebbe. Nem volt kétséges, hogy belegyezik a feltételbe, mindent meg is ígért, kezet is rázott mindhármójukkal.

Alighogy mindez megtörtént, a fájdalmai enyhülni kezdtek, hamarosan teljesen helyreállt az egészsége, úgyszintén a szombattartás kötelezettsége.
     

                                                                         *                  

A hamburgi reb Jichák, aki a ropsitzi reb Náftáli nagyapja volt, egy péntek este annyira elmerült a tanulásban, hogy teljesen megfeledkezett arról, hogy már bejött a szombat. Csak ez a körülmény magyarázhatja meg, hogy - mivel gyertyája kezdett rosszul világítani - hozzáért a lánghoz, hogy lecsípjen egy darabot a kanócból. Az utolsó pillanatban azonban ráeszmélt, hogy szombat van már és visszahúzta a kezét.
Az ezt követő egész héten azon ette magát, hogy megszegte a szombatot, még ha akaratlanul és öntudatlanul is.
A következő péntek délután a mikvében (rituális fürdő) valaki elővigyázatlanul egy kancsó vízzel leforrázta.
A jelenlevők nagyon megijedtek, igyekeztek enyhíteni fájdalmát, de ő nem engedte. Egyre csak azt hangoztatta, hogy „tüzet tűzzel" (kell eloltani). Később aztán elmesélte nekik, mi történt és csak azután, hogy leforrázták, nyugodott meg a szombat-szegés miatt. . .
                                                                      
* 

A spólai „nagyapó", reb Leib, egy péntek esti lakomán híveinek arra panaszkodott, hogy attól tart, késve gyújtotta meg a szombatfogad gyertyákat.
A hívek persze mindenféle érvekkel próbálták vigasztalni őt, s amikor mindegyikőjük elmondott valami érvet, megszólalt az asztal végén ülő bordádi reb Rafael. Ez a rebbe egyébként arról volt híres, hogy soha életében még nem hagyta el hazugság az ajkát.
Nos, ezúttal sem tagadta meg önmagát, ezért azt mondta a „nagyapónak":
- Természetes, hogy a rebbének megbánást kell tanúsítania és meg kell térnie. A szombatszegés vétke nem egy egyszerű dolog . . .
„Nagyapó" nagy örömmel fogadta szavait, majd szemrehányást tett híveinek:
- Látjátok, bolondok, akik vagytok ! Felőletek meg is halhattam volna; anélkül, hogy megtérek és vezekelek vétkem miatt . . .

A szombattartás gyakran nemcsak odaadást, hanem nagy áldozatokat is követel. Manapság nem annyira nehéz betartani a szombatot. Izraelben a szombat hivatalos munkaszüneti nap, más országokban pedig általában ötnapos munkahét van. Régebben sokkal nehezebb volt a helyzet.

                                                                                 
* 

Egyszer volt . . .
A zichlini Smuél Ábbának egy zsidó ember egyszer elsírta bánatát melyre nem talált megoldást:
- Minden péntek este, kiduskor, olyan álmosság vesz erőt rajtam. hogy képtelen vagyok a szemem nyitva tartani. El is alszom és egészen másnap reggelig nem képes senki lelket verni belém. Amikor először eset; ez meg velem, azt hitték, elájultam. Orvost hívtak, aki szintén eredménytelenül próbált magamhoz téríteni. Nos, teljesen tehetetlen vagyok, nem tudom, mit tegyek.
A cádik végighallgatta az ember mondókáját és csak annyit mondott neki - Sajnos nem tudok semmit tenni az érdekedben. Te megszegted, ezáltal megsértetted a szombatot, ezért jött neked ez a büntetés. A sábesz pedig most azzal „fizet neked, hogy nem vagy képes megszentelni őt a borra mondandó áldással.
A szegény ember még jobban elkeseredett, mert végképp nem tudta, mikor és mivel szegte meg a szombatot, hiszen ő egy jámbor, szombattartó zsidó ember volt világ életében. A cádik pedig nem tudott mást mondani neki, így aztán elbúcsúzott tőle és útjára bocsátotta.

Megtört szívvel utazott haza, ahol háza népének is elmesélte a hallottakat. Mindenki elámult a csodálkozástól, mert ez az ember valóban megkülönböztetett figyelemmel tartotta be a szombat törvényeit. Ekkor azonban megszólalt egyik felnőtt fia:

-         Bocsáss meg, drága apám, de meg kell mondanom, hogy a zichlini rebbének igaza van, és látnoki szemével azt is tudja, amit senki, még magad sem tudsz.
S ekkor a fiú elmesélte, hogy egy forró nyári éjszakán, egy szombatra virradó éjjel, apja felébredt, feltehetően szomjúság kínozta. Mivel sötét volt, gyertyát gyújtott, hogy megkeresse a vizeskancsót. Látszott, hogy az álom kábulatában van, így aztán amikor szomját oltotta, elfújta a gyertyát és visszafeküdt. Reggel szemmel láthatóan nem emlékezett semmire. Fia ugyan mindezt látta, de nem akarta megszégyeníteni apját azzal, hogy elmondja neki, hiszen egyértelmű volt, hogy mindezt öntudatlan állapotban követte el. Most azonban - fejezte be vallomását a fiú - kötelességének tartja, hogy mindezt elmondja, hátha ezáltal orvosolni is lehet a bajt.

-         Megtudván a történteket, a zsidó újfent elutazott a zichlini rebbéhez, hogy beszámoljon arról, amit fiától megtudott.

-         Valóban ez történt - mondta a rebbe, de mégis hogyan lehetséges, hogy egy zsidó ember megfeledkezzék a szombatról? Hiszen az „Emlékezz" és „Őrizd" (lásd Jegyzeteket) szavakat a Tíz Parancsolatban egyetlen lélegzettel mondta az Örökkévaló. „Emlékezz" szóban és „Őrizd" a szívedben. Ez azt jelenti, hogy az embernek nem szabad elterelni a figyelmét a szent napról. Te pedig megfeledkeztél róla, most a szombat követeli a jussát, a kölcsönkenyér visszajár alapon.

-         A szegény vétkes zsidó könyörgésére a rebbe azt válaszolta, hogy csak abban az esetben nyerhet gyógyulást, ha a szombattartással összefüggésben valamilyen kemény megpróbáltatást kiáll. Természetesen minden gyötrelmet hajlandó volt felvállalni, hogy az Örökkévaló kigyógyítsa őt szerencsétlen bajából.

-         Emberünk megélhetési forrása abból származott, hogy a helyi földesúrtól malmot bérelt. Szombaton a malom nem dolgozott és soha nem is keresett olyan megoldást, hogy szombaton is üzemeltesse.

Azt követően, hogy utoljára a rebbénél járt, magához kérette a földesúr. Közölte vele, hogy szándékában áll a malmot bővíteni, de ez komoly költségekkel jár, s ahhoz, hogy ez megtérüljön, a hét minden napján dolgoznia kell a gépeknek, beleértve a szombatot is.

-         A bérlő természetesen nem mehetett bele ebbe a megoldásba, mikor földesúr közölte vele, hogy akkor kénytelen lesz lemondania a bérleményről, mert olyannak adja, aki hajlandó feltételét elfogadni.

-         Ez be is következett, s a zsidó ottmaradt minden megélhetés nélkül szegénység beköltözött egykor jómódú otthonába, már-már enni is tudott adni gyerekeinek.
Mit tesz ilyenkor egy zsidó? Természetesen felkeresi a rebbéjét elpanaszolja bánatát.
A rebbe pedig mondá:
- Tudd meg, kiálltad a próbát. A szombat megbocsájtott neked, gyógyulásod is és sorsod jobbrafordulása egyszerre fog bekövetkezni Most már bizakodva ment emberünk haza Zichlinből. Hitte, hogy a cádik szavai mihamarább beteljesülnek.
Időközben a földesúr - a tervek szerint - elvégeztette a malom kibővítését, bérbe is adta egy olyan valakinek, aki szombaton is hajlandó üzemeltetni. Egy idő után azonban rejtélyes események következtek üzemzavarok, balesetek, amik komoly károkat okoztak a tulajdonosnak. Egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy mindez azért történik, mert zsidó bérlőjét elűzte.

-         Alighogy visszatért a zsidó Zichlinből, a cádik áldásával tarsolyában hivatta őt a földesúr. Elmesélte, hogy az új bérlő nem érti a dolgát szeretné ha ő visszatérne és újfent kibérelné a malmot.
- És mi lesz a szombati munkával? - volt első kérdése.
- Ebbe én már nem szólok bele. Én csak azt láttam, mennyi baj és ért az új bérlő által. Ebből látom, hogy Isten veled van, tehát csináld ahogy jónak látod.
Minden úgy történt, ahogy a rebbe megígérte. Sikeresen működő malom, szép jövedelme is származott belőle, és még az aluszékonysága is elmúlt . . .

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése