Ne röviditsd meg a ...kutyákat!
Sokrétü szakaszunk - Mispátim – egyik passzusában a kutyák jogait védi a Tóra. Amikor arról van szó, hogy a mezőn elhullott, vagy vadállat által széttépett állat husát tilos a zsidó embernek megenni – a Tóra meg is indokolja a tilalmat, mondván hogy a "kutyának vesd oda!" (2. Mózes, 22, 30).
Bölcseink kiszélesitették a tilalmat és azt kiterjesztették mindenféle nem kóser húsra, ami táréf (tréfli) jelzőt kapta. Mivel a vers úgy kezdődik, hogy "szent embereim legyetek nekem" – nyilvánvaló hogy a zsidó szentség és a kóserság szoros összefüggésben vannak egymással. A kóser háztartás a zsidóság egyik jellemzőke és mint ilyen szoros a kapcsolat közte és a "szent nép" között
Igenám, de miért kell az ilyen, zsidó szempontból ehetetlen húst, a kutyáknak adni? Mivel érdemelték ki a kutyák ezt a privilégimot és miért kell a Tórának gondoskodni arról, hogy meg ne kárositsuk őket?
A Mechilta nevű Midrás kész a válasszal:
Az egyiptomi kivonulás során azt olvassuk, hogy az annyira rendben zajlott le, hogy még a kutyák sem ugatták meg a kivonuló zsidó tőmegeket. És mivel az Örökkévaló nem rövidit meg senkit, hanem megadja mindenkinek ami jár neki – azt mondta a Tóra "Fizesd meg a kutyák bérét", vagyis jutalmát azért mert nem csaholtak, amikor látták a szabaduló zsidókat.
A jeruzsálemi Talmud ezt egy megtörtént esettel illusztrálja: Volt egyszer egy zsidó mészáros, aki tréfli húst adott el zsidóknak mint kósert és ezzel vétekbe hozta őket. Egyszer egy péntek este ittasan felment a háztetőre, leesett és meghalt és kutyák nyalták fel vérét.
Megkérdezték rabbi Chaninát, hogy mi a teendő: elvihetik-e onnan ahol volt, a kutyák miatt, (mivel a temetés nem lehetséges a szombat kimenetele előtt) és azt mondta: hagyjátok, a kutyák a magukét eszik, mivel ez megkárositotta őket, amikor a tréfli hust a zsidóknak adta el mint kósert... (Jerusálmi, Trumot, 8, 3).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése